Magyarország központi ukulele oldala
Ukulelét mindenkinek! ©

KERESÉS


2016-08-26
írta: tb79

Egy korábbi bejegyzésemben (Kincs, ami nincs) áradoztam már arról, gyerekként mennyire magával ragadtak a Bud Spencer és Terence Hill filmjei. Nemrég jöttem rá, hogy a filmekben a direkt poénok mellett rengeteg finom abszurditás van, ami vagy feltűnik a nézőknek vagy nem. Én ez utóbbi kategóriába tartoztam, de mióta felfedeztem ezt az érdekességet, kicsit más szemmel (is) nézem újra a filmjeiket nézném újra a filmjeiket, ha lenne időm . Az nyilván mindenkinek feltűnik, hogy szinte minden filmjükben babot (vagy ha azt nem, mást és sokat) kajálnak együtt vagy külön, több vagy kevesebb sikerrel és függetlenül attól, hogy éppen a vadnyugaton vannak vagy modern környezetben. Az egyik örökzöld jelenet a hagymásbab-krumplishal párbeszéd az "...és megint dühbe jövünk" című filmből, ha valaki nem emlékezne rá:

Kicsit gondolkodtam ezen a jeleneten. Ebben tökéletesen tetten érhető az abszurd humor, amire az előbb céloztam. Mire gondolok? Arra, hogy figyeljétek meg, honnan indul és hová jut ez a nem egészen egyperces rész. Terence ki van akadva, mert nem nyerte meg a futamot, mert valaki megbuherálta a csónakja motorját, és dühösen keresi az elkövetőt. Érthető az idegessége, hiszen egy versenyt vesztett el, és most szeretne utánajárni a dolgoknak. Ehhez képest pár másodperc múlva észreveszi a gusztán rotyogó hagymásbabot, és Bud tökéletesen szenvtelen és elutasító reakciói ellenére megpróbál "megalkudni" (fogadni) a kajára. Ez teljesen kizökkenti a filmet abból a kerékvágásból, hogy Terence a rosszakaróját kereste, mintha elvágták volna a cselekményt, és hirtelen teljesen másról van szó. Egy pillanatra nem is érti a néző... (már aki elsőre látja... van még ilyen?). Mit beszélgetnek ezek az ételről, amikor fontosabb dolog után kellene mennie Terence-nek. Ennek ellenére egyre elmélyednek a kajával kapcsolatos párbeszédben, nemcsak kiderül, hogy ez krumplishal, de Terence feni rá a fogát. Aztán amilyen váratlanul jött, olyan gyorsan vége is szakad ennek a kis közjátéknak, és visszazökkenünk az eredeti mederbe, amikor megjelenik a szerelő.

Az egész jelenetsor megkoronázása, hogy a konfliktusból kikerekedő bunyó végén senkié sem lesz a hagymásbab. Ezek a hosszabb-rövidebb, kissé abszurdnak is nevezhető, humoros és feledhetetlen jelenetek (ilyen a fagyizós-pisztáciás is) szerintem nagy mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a film ennyire szerethető sokadik megnézés után is. Olyan jelenetek ezek, amelyek nélkül is érthető lenne a cselekmény, tehát ha ezek netán a vágóasztalon végezték volna, akkor is kerek egész lenne a film, de szerencsére - és mindenki legnagyobb örömére - minden filmet számos ilyen kis jelenet színesíti. Szerintem amikor a pisztáciás jelenetet leforgatták, majd vászonra került, nem tudták a készítők, hogy a világ fagyiárusainak sorsát milyen mértékben befolyásolják. Én néha megkérdezem a fagyizóban, hogy naponta hányszor sütik el a pisztáciás poént a vendégek . Egyszer csalódott választ kaptam, hogy "ezen a héten még csak háromszor" .

Persze nem szeretnék filmelemzős bloggá válni, nem is értek hozzá, csak szerettem volna megosztani veletek a fenti gondolatokat, ahogyan a következőket is, bár erről már Kincs, ami nincs című bejegyzésemben részletesen írtam: ezek a filmek fele ennyire sem lennének élvezetesek, hangulatosak a tökéletesen megkomponált zenék nélkül. Az 1978-ban megjelent ...és megint dühbe jövünk sem kivétel ez alól. Ha meghallom az alábbi zenét, azonnal beugranak nekem a kiugró kutyák, lovak, jai alai, rulett, meg minden, ami a főcímben van:

A dal instrumentális változata szól a főcím alatt, amelyben az énekszólamot szintetikus hanggal helyettesítették, de ide szándékosan azt a verziót szúrtam be, amelyikben éneklik a Brotherly Love című számot. A dalt Guido & Maurizio De Angelis szerezte, kis túlzással azt is mondhatnám, hogy remekművet alkottak. A hetvenes évek második felére jellemző discoszámok valamennyi jellemzője megfigyelhető a dalban. Engem leginkább a dallam és az akkordvezetés fogott meg, hiszen annyira egyedi és ötletes, hogy (szerintem) biztosan nem másolták sehonnan, és ha valaki ezt lekoppintaná, tutira felismerhető lenne a plágium. Imádom a basszusszólamot, a trombiták nagyon jól válaszolgatnak, illetve töltik ki a sorok közötti helyeket. Szerkezeti szempontból is kiváló a dal: lendületes a bevezetője, aztán majdnem ugyanazokra az akkordokra szólal meg a versszak, majd a kicsit hosszabb átvezető az igazán egyedi akkordokmenetre épülő refrénig jutattja el a számot, amelynek a végén van egy kis "levegővétel", majd kezdődik újra az egész: versszak, átvezető, refrén. Egy kis dobolós átvezető rész után egy félhanggal fölfelé modulálunk új lendületet adva a szám utolsó egy percének, hiszen az első versszakot hallgathatjuk meg újra. Olyan jól fel van építve a dal, hogy a fülünk éhesen várja mindig a következő fordulatot.

Gondoltam egyet, rákerestem a neten a Brotherly Love akkordjaira, és letöltöttem az akkordokkal kiegészített dalszöveget, melyet aztán fel is tettem a Letöltések menüpontba, a megtekintéshez kattints ide (új ablakban nyílik meg). Ahogy látszik, nem "vészesek" az akkordok, és nagyon jól is szól ukulelén. De gondoltam még egyet, hogy ne legyen olyan egyszerű a dolgom, és elhatároztam, hogy megcsinálom "rendesen" a dalt, azaz úgy feldolgozom, hogy a dallamot is játszom, nem csak az akkordokat sikálom.

Nem tagadom, van benne néhány apró hiba, ezeket nézzétek el nekem. Elhatároztam, ha "mutatható" állapotba fel tudom hozni, készítek róla videót, hogy legalább az alapötletet lássátok, és megtanulva sokkal jobban el tudjátok játsszani annál, mint ahogyan azt a videóban látjátok. A bevezetőt és a versszakot meglehetősen könnyű eljátszani, a bonyodalmak az átvezetőnél kezdődnek, ahol a Hb dúrral tud alaposan meggyűlni az ember baja, és a refrén sem könnyű. Készítettem "hogyan játsszuk" videót is, ezt majd egy következő bejegyzésben teszem majd közzé. Addig is a "sikálós", tehát az egyszerű, akkordozós verzióval lehet próbálkozni, nem nehéz, kezdők is szeretni fogják!

Bud Spencer elmékének is szentelem ezt a bejegyzést, melyet egyben szeretettel ajánlok a Magyar Bud Spencer és Terence Hill rajongói társaságnak, a Spencerpolo.hu blogjának és a Krumplishal blognak.






További olvasnivalók:

2012-10-23
írta: tb79

Tudom, hogy nemrég készítettem egy postot az Indiana Jones filmzenéjéből, de amikor az elektroakusztikus ukulelét teszteltem, és pöngettem mindenfélé...

2011-08-09
írta: tb79

2011. augusztus 8-án ellátogattunk az Ethnosound hangszerüzletbe, ahol képeket és videófelvételt is készítettünk. A bolt a Krúdy Gyula utcá...

2014-04-16
írta: tb79

Több olyan levelet kaptam, amelyben azt kérdezitek, hogy "oké, hogy lefogom az akkordot, de milyen ritmusban kell pengetnem?". Ha az egyszerű, de kevéssé segítő ...

2014-04-12
írta: tb79

Tavaly volt már egy hasonló bejegyzés két videóval, most pedig egy újabb kihagyhatatlan felvétel egy gyufásska...





REGISZTRÁCIÓ
BELÉPÉS FACEBOOKKAL
Legutóbbi bejegyzések
●   Akkordváltás mesterfokon!
●   Élménybeszámoló az ukuleletalálkozóról
●   Ukuleletalálkozó 2017. augusztus 10-én
Még nincs ukulelém!
●   Miért érdemes megtanulni ukulelézni?
●   A zenehallgatásról
●   Miért érdemes zenét tanulni, zenélni?
●   A hangszeres játék jótékony hatásai
●   Ismerkedés az ukulelével I.
●   Ismerkedés az ukulelével II.
●   Tanulj velem ukulelézni!
●   Ukulelevásárlás
●   Ukulelevásárlás kisgyereknek
●   A bariton ukulele I.
●   A bariton ukulele II.
●   Tokkérdés
●   Körmös kérdés
●   MONO - a félkemény tokok Volvója
●   Hangszertanulás, hangszervásárlás (humor)
●   Az ukulelések gondolatai
   ugrás az oldal tetejére
Kipróbált ukulelék
●   Kala, a kis színes
●   Kala KA-S
●   Kala KA-MC
●   A Kala szoprán banjoleléje
●   Kala KA-KG-T8
●   Kala KA-RES-CHR tenor (rezonátoros)
●   Kala U-BASS I.
●   Kala U-BASS II.
●   Lanikai LU-11 - A tökéletes első ukulele
●   Lanikai LU-21
●   Lanikai LU-21C
●   Lanikai LU-21CE
●   A Risa koncert méretű ukuleléje diófából
●   Andoer - a kínai ukulele
●   Szivardobozlele
   ugrás az oldal tetejére
Már van ukulelém!
●   Friss ukuleletulajdonosoknak I. - a hangszer tartása, pengetése
●   Friss ukuleletulajdonosoknak II. - az első akkordok
●   Hangolódjunk!
●   Online ukulelehangoló
●   A relatív hangolás
●   Pengetési technikák kezdőknek
●   Akkordmenetek
●   A metronóm
●   Letöltések
●   Az összes akkord (középhaladóknak)
●   Zeneelméleti alapok - csak türelmeseknek!
●   Transzponálás - kezdőknek is!
●   Latinos dallamok az erdőben
●   Blues ukulelére és zongorára
   ugrás az oldal tetejére
Ukulelére feldolgozott dalok
●   3 Non Blondes - What's Up feldolgozás
●   4 Non Blondes - What's Up
●   Adele - Rolling In The Deep
●   Boldog szülinapot!
●   Bon-Bon - Valami Amerika
●   Cee Lo Green - Forget You
●   Creedence Clearwater Revival - Have You Ever Seen The Rain
●   Creedence Clearwater Revival - Proud Mary
●   Csendes éj
●   ...és megint dühbe jövünk
●   ...és megint dühbe jövünk - Hogyan játsszuk?
●   Grease - Summer Nights
●   Herman's Hermits - I'm Into Something Good
●   Indiana Jones
●   Indiana Jones - heavy metal
●   Kincs, ami nincs
●   Kiskarácsony, nagykarácsony
●   Komár László - Halványkék szemek
●   Mendelssohn - Nászinduló
●   Mennyből az angyal
●   Mennyből az angyal – Hogyan játsszuk?
●   Nemzeti dal
●   Tankcsapda - A rock and roll rugója
●   Tavaszi szél vizet áraszt
●   The Beatles - A Hard Day's Night
●   The Beatles - From Me To You
●   The Beatles - I Feel Fine (3 ukulelére)
●   The Beatles - Let It Be
●   The Beatles - Nowhere Man
●   The Beatles - Twist and Shout
●   The Champs - Tequila
●   The Lion Sleeps Tonight - Így altass oroszlánt!
●   The Mamas & The Papas – Dream a Little Dream of Me
●   The Mamas & The Papas – Dream a Little Dream of Me - Hogyan játsszuk?
●   Pachelbel D-dúr kánonja
●   Pachelbel D-dúr kánonja - Hogyan játsszuk?
●   Quimby - Most múlik pontosan
●   Republic - 67-es út
●   Republic - Szállj el, Kismadár
   ugrás az oldal tetejére
Ha csak úgy olvasgatnál...
●   4 húr 5 év
●   *(l)ele
●   A legifjabb padawan
●   A méret nem lényeg II.
●   A méret nem lényeg!
●   A portlandi vendég I.
●   A portlandi vendég II.
●   A sarod és a közel-keleti lant esete...
●   A zene és a humor
●   Az első magyar ukulele blog
●   Banjolele
●   Bohemian Rhapsody - MUSIKMESSE 2012
●   Build Me Up Buttercup
●   Elbúcsúzunk Bill "Tappy" Tapiától
●   Ethnosound - ukuleleteszt, blues jam :)
●   Filmzenék
●   Három év kihagyott felvételei
●   Kedvcsináló - avagy a kihagyhatatlan videó
●   Lanikai UkeSB
●   Látogatás az Ethnosoundnál
●   MUSIKMESSE 2012 - Frankfurt - az ukulelekínálat
●   A négynyakú
●   Paul McCartney koncertjén jártunk - élménybeszámoló
●   Pink Martini
●   Ukulele blues
●   Ukulele Wars
●   Ukulelére hangolva
●   Ukuleleszó a karanténból
●   Ukulelevásárlás Mankával az Ethnosoundban
●   Ukulelézett, Mylord?
●   Vendég a háznál: zongora
   ugrás az oldal tetejére