Az Ortega egyik felső kategóriás ukuleléjéhez volt szerencsém, mégpedig egy elektroakusztikus, tenor méretű hangszert, a Lizard-TE-GB-t nyúzhattam egy rövid ideig. A Lizard ukulelék családjáról elmondható, hogy nincs benne két egyforma példány, hiszen a paldao fa - vagy más néven az új-guineai dió - egyedi megjelenést biztosít minden Lizard ukulelének legyen az szoprán, koncert vagy tenor méretű vagy éppen basszusukulele, merthogy a Lizard családba bizony ilyen sokféle ukulele tartozik.
A széria névadója, vagyis a lizard = gyík a másik jellegzetessége ezeknek az ukuleléknek, hiszen a hanglyuk körül gravírozva futnak körbe a gyíkocskák, és egy éppen mászik fel az akkordokat lefogó kezünk felé a fogólapon. Apropó fogólap: megszokhattuk, hogy a legtöbb ukulelén a fogólapon elöl és oldalt elhelyezett pöttyök segítik a tájékozódást. Valószínű, hogy a Lizard fogólapjának elülső részéről leette már a gyík a pöttyöket, így csak oldalt lévők vannak meg, ami nem baj, ez a dizájn része, de esetleg a kezdőknek hiányozhat, ha azt szokták meg, hogy az elöl lévő pöttyöket figyelik. Haladóknak nem okozhat gondot, ha csak a fogólap oldalán láthatják a pöttyöket (már ha egyáltalán figyelik).
Az általam próbált Lizard ukulele teste szinte teljesen máshogy nézett ki mint a képen látható példány. A lenti videóban majd láthatjátok majd, hogy amelyikhez nekem volt szerencsém, annak a hanglyuk körül nagyon sötét volt a faanyaga, amely fokozatosan világosodott ki az ukulele kiszélesedő része felé.
A hangszert kézbe fogva elsőként a súlya tömege tűnt fel, vagyis a szokásosnál valamivel nehezebb ukulelével van dolgunk. Ezt kettő dolog okozza: egyrészt a beépített elektronikától is minimálisan nehezebb lesz a hangszer (de ez nem tesz hozzá sokat), viszont sokkal inkább a felhasznált faanyag az, amely miatt érezhetően nehezebb ez a hangszer mint más, általam próbált ukulelék. Épp egy Earth szériás, koncert méretű (tehát kisebb) és nem elektroakusztikus ukulele volt a közelemben, amivel össze tudtam hasonlítani. Nyilván az Earth a méretkülönbség miatt eleve előnnyel indult a mérlegelés során, de lenne egy fogadásom, hogy a Lizard koncert méretűje is nehezebb az Earth szériás modelleknél. Mindez persze egyáltalán nem baj, nem negatívumként említem, csupán tényként: aki eddig többnyire pillekönnyű ukuleléket fogott a kezében, a Lizardnál azt fogja érezni, hogy abban több (vagyis nehezebb) anyag van, de ez egyébként sem a hangot, sem a játékélményt nem befolyásolja semmiben.
A Lizardhoz a gyártó prémium puhatokot ad, és mivel az elektronikájában hangológép is található, ezért aki ilyen Lizard ukulelét választ, a dobozában megtalál mindent, amire szüksége van: ukulele + tok + hangoló. Ha már a hangolásnál tartunk (és erről a videóban is ejtek néhány szót): a Lizardnak egyszerűen szenzációsak a hangolókulcsai: könnyen tekerhetők, nem feszesek, minden tizedmilliméter mozdításra reagálnak, egyszerűen élvezetes hangolni ezt az ukulelét. És a videó előtt még egy megjegyzés a hangjával kapcsolatban: a különleges faanyag egészen bársonyos hangot biztosít az ukulelének, szinte dorombol az ember kezében (mondjuk egy eleve magas hangú hangszernél fura ilyet leírni). A Lizard hangzása engem valamelyest emlékeztet a saját Tiger ukulelém hangzására (bár az másmilyen fából készült). Íme tehát a videó a Lizard ukuleléről:
