WEBSHOP
UKULELÉK, TARTOZÉKOK
UKULELETANFOLYAM
EGYÉNI UKULELEÓRÁK
IRATKOZZ FEL
A HÍRLEVELÜNKRE!
KÖZÖS UKULELÉS PRODUKCIÓ - PENTESSÜNK EGYÜTT!
KERESÉS

Egy nagyon-nagyon új lemezt hallgatunk most meg, annyira új, hogy hivatalosan csak holnap fog megjelenni. Friss, ropogós, de régi, bevált recept alapján: Many a Moon - James Hill és Anne Janelle duólemeze.

A lemezen Anne és James tizennyolc kedvenc száma hallható, amelyek persze mindegyikét előadták már pár százszor. Ezúttal azonban csak a kettejükről szól a lemez, ukulele, cselló és ének, tisztán és egyszerűen (bár megjegyzem, hogy meglehetősen stílusos dolog „Best of” lemezhez teljesen újrahangszerelni minden számot).

Az első rögtön két dal - a címe Assam / Like A Bird - amelyeket  John King és John Kavanagh (róla még lesz szó itt a blogon) emlékére írták egyszer, amikor egy határátlépésre kellett napokat várakozniuk valahol Ázsiában.

Ezután felváltva jönnek Anne és James számai: a második a Beauty Remains című lemezről van, és bár az eredetiben zongora, klarinét és egyéb fúvósok is felhangzanak, itt egyáltalán nem hiányoltam őket.

A következő a New Moon, az Old Silo nyitószáma. Elképesztő, hogy mennyire más tud lenni ugyanaz a szám, ha áthangszerlik. Az eredeti verzió (miután egy egész nyáron át az a lemez szólt az autónkban) „a napsütésben megyünk bele a világba” - hangulata után ez egy kicsit nyugodtabb, inkább az őszbe hajlik. Na de aztán jön a Good Lover, aminek szerintem csak használ a minimalista stílus: nagyon jól kiemeli az egyik legjobb ukulele-riffet, amit valaha hallottam, és James lábmunkája csak mégjobban ráerősít az ukulele és a cselló kontrasztjára. Abszolút telitalálat! Ez a hangulat folytódik a Hand Over My Heart-tal, és a két - női és férfi szemszögből mesélő - szerelmes dal egymás után nagyon szépen rímel egymásra.

Az Feeling Beautiful első olyan szám, amiben más hangszer is megszólal: egy szájharmonika. Az eredetiben James hegedűje szól, de nyilván itt olyan hangszer kellett - hiszen élőben vették fel - amit az ukulele mellett is meg tud szólaltatni.

Szintén egy másik kedvencem az If Wishes Were Horses, dalszövege tele zseniális hasonlatokkal, és a hangszerek szinte teljesen háttérben maradnak. A házaspár hangja csodálatos együtt, teljesen erre építik a követekező számot is: A Black is the Colour egy régi skót dal, és csak ritmus kíséri az éneket - nagyon szeretem ezt a feldolgozást, magával ragadó a ritmusa. A lemez ezután tesz egy kis dzsesszes kitérőt: a Lying in wait mintha egy menő bár színpadáról szólna.

Tényleg a legjobb számaikat válogatták össze, az In The Morning az I Didn't Want to Break It lemezről tökéletes nyitó szám - az album felénél járunk, ha LP lenne, ezzel kezdődne a B oldal.

Nem győzöm eleget kiemelni, hogy mennyire más hangulatot tud adni egy dalnak az áthangszerelés: a Gold Digger-ben eredetileg hat hangszer szól, amit itt kettővel kell megoldani és nagyszerűen sikerül is nekik. Az ezután következő szám, az Ah, Poor Bird is annyira más mint a korábbi feldolgozás, hogy fel sem ismertem elsőre: eredetileg az intróban is ének szól, itt viszont ukulele játssza. Felsejlik ugyan néhol, de kissé sötétebb hangulatú, amit a cselló még jobban aláhúz. Aztán persze elindul a lábritmus, de a cselló továbbra is ott hallható a háttérben, és nem engedi el a melankólikus hangulatot. Az improvizatív átkötés a lábritmussal a szám közepén a kedvencem: érezni, ahogy belefeledkeznek a zenébe, és tökéletes az összhang.

Innentől a lemez végéig megmarad ez a sordó lendület, az utolsó négy szám pedig tényleg a legmenőbbek közül van, semmi sallang, nagyszerű dalok, sok improvizáció hegedűn, csellón, ukulelén. Annyira intenzív, hogy abba is kellett hagynom az írást, hogy a zenére figyeljek.

A lemez végére pedig felkerült egy meglepetésszám is, amivel James híres lett: a Billie Jean ukulele-drumbeat feldolgozása, ezúttal csellóval is kísérve, ahogy a koncertjeiken is.

Hallgassátok, piszok jó lemez.


Az ukulele.hu-n minden blogbejegyzés (az írott szövegen kívül ideértve a képeket, videókat) szerzői jogi védelem alá tartozik, ezért a blogbejegyzések többszörözése, terjesztése, másolása, átdolgozása és bármilyen egyéb felhasználása kizárólag a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges. A blogbejegyzések internetes címének (linkjének) közösségi oldalakon vagy más honlapokon történő megosztására ez a korlátozás nem vonatkozik, sőt megköszönjük, ha a bejegyzés linkjének terjesztésével az ukulelézést népszerűsíted:
https://www.ukulele.hu/blog/james-hill-anne-janelle-many-a-moon-2019

További olvasnivalók:

Gáll Tamás .:. 2019-07-09
Ez talán az első akkord, aminél komolyabban felszisszennek a kezdő ukulelések, hiszen akárhogy is hajtogatjuk az ujjainkat, bizony nem túl kényelmes az E-dúr lefogása. Persze nem kell megrettenni ettől az akkordtól, csak kicsit többet és türelmesebben kell gyakorolni mint mondjuk egy C-dúrt . Az alá...
Elolvasom a teljes bejegyzést!
Gáll Tamás .:. 2014-06-10
Kedves Ukulelések! Néhány napja új szerelem költözött az életembe, ezért sem tudtam friss bejegyzéseket, videókat készíteni. Megszületett a kislányom, akinek sejtése sincs arról, hogy milyen jó dolog az ukulelézés, de remélem, hamarosan megtudja! ...
Elolvasom a teljes bejegyzést!
Gáll Tamás .:. 2017-08-11
Izgatottan érkeztem tegnap az ukuleletalálkozó helyszínére nem sokkal 17:00 óra előtt. Ukulelékkel felpakolva becaplattam, és nem kellett sokat várni, hogy megérkezzenek az első "kollégák". A helyszínt meglátva az jutott eszembe, hogy kicsit sötét (hogy találjuk meg &iacut...
Elolvasom a teljes bejegyzést!
Schäfer Zsolt .:. 2018-09-11
A legutóbbi ukulele.hu-s összejövetelünkön Beatles- és CCR-dalok mellett jópár bluegrass és country-dal is terítékre került, most ezekből egyet szeretnék bemutatni. A Turkey in the Straw című dal egy 19. századi klasszikus (én magam nem ismertem, bár ez csak annyit jelent, hogy nem ...
Elolvasom a teljes bejegyzést!
Gáll Tamás .:. 2012-09-20
Írhattam volna a címbe azt is, hogy az első lépések, hiszen az akkordok lefogásával és megszólaltatásával válik igazán hangszerré a kezünkben ez a kis remekmű, amit ukulelének nevezünk. Az akkordtanulás bizony egy olyan folyamat, amely sokáig tart, hétről hétre...
Elolvasom a teljes bejegyzést!