Iratkozz fel a hírlevelünkre!
KERESÉS
Schäfer Zsolt .:. 2019-08-16

Click here for the English version.

Rövid kihagyás után folytatódik az interjúsorozatunk: ezúttal egy amerikai ukulelés házaspár, Craig Chee és Sarah Maisel válaszolt a kérdéseimre.

- Hogyan mutatkoznátok néhány szóban be azoknak, akik nem ismernek titeket?

- Craig Chee és én (Sarah Maisel) amerikai ukulelejátékosok, oktatók és dalszerzők vagyunk. Szeretünk tanítani és világot látni, és közben és zenével és az ukulelével örömöt szerezni.

- Egyikőtöknek sem az ukulele volt első hangszere. Mesélnétek arról, hogyan találkoztatok vele?

Sarah: Ez így igaz, az első hangszerem a hegedű volt. Mielőtt Kaliforniába költöztem, még csak nem is hallottam ukulelét. Nem sokkal azután, hogy San Diegoba költöztem a Kaliforniai Egyetemen végzett munkám miatt, 2006-ban egy munkatársam elvitte egy pizzériába, amely tömve volt ukulelésekkel és hulatáncosokkal. Lenyűgöző élmény volt, és az a csoport MINDEN szerdán találkozott ott. Miután láttam azt a boldogságot és örömöt (azt hiszem, hívhatjuk aloha-életérzésnek), részt kellett vegyek benne. Rögtön ezután elkezdtem órákat venni.

Craig: Habár Hawaii-n nőttem fel, zongorán és csellón játszottam. Csak középiskolás koromban kezdtem el igazán akarni ukulelézni is. Az én generációmat hihetetlen módon inspirálta a Ka’au Krater Boys és a Pure Heart, ahol az ukulele fő hangszerként szerepelt a kortárs hawaii zenében.

- Az első dal, amit hallottam Tőletek, a Restless volt a HiSessions csatornán. A hangotok olyan szépen simult egymáshoz abban a dalban, hogy nagyon sokszor meg kellett hallgatnom. Milyen énekesi háttérrel rendelkeztek?

Sarah: Wow - köszönjük! Őszintén szólva, ami az éneket illeti, én semmilyen formális képzésben nem vettem részt, de az éneklés olyasmi, amit mindig is nagyon élveztem. A középiskolában voltak színjátszásóráink, amelyek keretében musicalekben szerepeltem, és énekeltem a középiskolai kórusban is, de ezen kívül semmi. Világéletemben énekeltem. Szeretek másokkal énekelni és látni, hogy hogyan illünk össze. Részben ez is volt az oka, hogy Craiggel kedztem dolgozni.

Craig: A gyerekkorom fontos része volt az éneklés. Édesanyám már nagyon fiatalon beíratott a legjobb barátja gyerekkórusába, később pedig az iskolai kórusban és zenés darabokban énekeltem.

- Milyen stílusú zenét szerettek játszani (ukulelén vagy más hangszeren)?

Sarah: Kiskorom óta rajongok a dzsessz-sztenderdekért. Azt mondanám, hogy ez a kedvenc zenei stlusom, de a klasszikus zene rögtön utána következik - igaz ugyan, hogy klasszikus zenét jobban szeretem hallgatni, mint játszani. Emellett nagyon szeretek műfajokat keverni, ami azt is eredményezi, hogy Craig és én jól tudunk együtt dogozni.

Craig: Szinte minden féle zenét szeretek. Minden lehetőséget meg szoktam ragadni, hogy másokkal játsszak együtt, hogy több stílust megtanulhassak. Amikor Sarah és én elkeztdünk együtt dolgozni, nagyon élveztem az ő dzsesszes stílusát összeolvasztani a kortárs zenével.

- És mit hallgattok szívesen?

Sarah: Zenehallgatás közben igyekszem nyitott lenni és annyi különféle stílusú zenét meghallgatni, ahányat csak lehet, mert sosem tudni, mi fog ihletet adni. Mivel inkább régebbi zenét szeretek hallgatni, főleg a húszas és a hetvenes évek között megjelenteket, nagyon ügyelnem kell arra, hogy modern zenét is elővegyek. Emellett sok népzene, dzsessz és klasszikus rock is előkerül.

Craig: Az égvilágon mindent.

- Van zenész, aki ispirál titeket?

Sarah: Nagyon sokan! De azt mondanám, hogy az ukulelejátékosok közül Benny Chong és Byron Yasui. Midketten lenyűgöző zenészek és csodálatos emberek. Hihetetlenül szerencsésnek érzem magamat, hogy találkozhattam és dolgozhattam velük. Mindketten szívesen osztják meg a jeletős mennyiségű tudásukat. Egy másik nagy hatsú zenész természetesen Lyle Ritz. Személyesen sajnos nem találkoztam vele, de a  „How About Uke” című lemeze nagyon megérintett, amikor 2006-ben meghallgattam. A „nem ukulelés” inspiráció pedig Wes Montgomery és Joe Pass zenéje. Mindketten páratlan tehetségek.

Craig: Visszanézve, nagyon sok előadót láttam életemben, aki hozzájárult ahhoz, hogy azzá váljak, aki ma vagyok. Akár neves koncertteremben, késő éjjel egy bárban vagy az utcán játszottak, nézve ezeket az embereket és látva, hogy a zenével mennyire gazdaggá teszik saját és mások életét, sok mindent magammal vittem. Azt hiszem, a legnagyobb tanulság az volt, hogy ezek a lenyűgőző zenészek hogyan tartották egyensúlyban a művészetük szeretetét az üzleti oldalával és minden mást is eközben. Elgondolkodtatott azon, hogy milyen egyensúlyra törekszem én magam.

- 2013-ban kezdtetek együtt zenélni, és 2015-ben összeházasodtatok. Ha jól sejtem, valamikor közben jött a szerelem. Mesélnétek erről?

Sarah: 2012-ben találkoztunk, és utána jó náhány ukulelefesztiválon összefutottunk. Craig mindig is szeretett együttműködni másokkal, úgyhogy kezdetben közösen játszottunk néhány számot. 2013-ig nem is volt szó romantikus kapcsolatról, és akkor kezdtünk duóként fellépni a saját külön koncenrtjeink helyett. A zene annyival vidámabb dolog, ha van valaki, akivel együtt játszol - azt hiszem, végül ez hozott össze minket.
Amikor elkezdtünnk együtt dolgozni, nagyon élveztem, hogy Craig mennyire szívesen kollaborál másokkal. Mindig megosztja az ötleteit, próbál és felkészül, hogy amikor játszani kell, akkor tökéletesen szóljon. Kedvelem a fotós és filmes tehetségét is, és a nagylelkűsége, hogy a képességeit meg is ossza másokkal, szintén lenyűgöző. Még mielőtt egy pár lettünk volna, segített az online jelenlétem egyengetésében, és készített néhány remek portrét is rólam - és ezt a mai napig megteszi a feltörekvő művész barátainkk számára.

Craig: Egyértelműen a zene hozott össze minket, de a nevetés volt, ami össze is tart.

- Mindenhol tanítotok is, ahol felléptek. Hogyan egyeztetitek össze a színpadi és a tanítási időt a fesztiválokon?

Sarah: A legtöbb fesztiválra eleve tanítani és fellépni hívnak. Egy átlagos ukulelefesztiválon mindketten három csoportot tanítunk egy hétvége során és egyik este fellépünk. Nagyon élvezzük a tanítást, ez az, amibe Craig és én igazán beletesszük az energiánkat. Lenyűgöző, hogy megmutathatjuk az embereknek, hogy ők is tudnak zenélni. Az ukulele nem annyira félelmetes, és mindenki számára elérhetővé igyekezzük tenni a zenét.

Craig: Úgy érzem, hogy ha az ukulelés rendezvényeken nem lenne ekkora igény a tanításra, nem is lettem volna zenész. Amennyire szeretek fellépni, legalább akkora megelégedést nyújt az, hogy megmutassam: bárki élvezheti annyira a zenét, mint mi a színpadon. Van valami varázslatos abban, ahogy részeire bontjuk és megmutatjuk azt, amit a színpadin látnak tőlünk.

- És miben más az ArtistWorks-on történő tanítás a személyeshez képest?

Sarah: Imádjuk az online tanfolyamunkat az ArtistWorks-nél. Ötvözi mindkét oldal előnyeit. Vannak előre felvett leckéink, amiket újre meg újra meg lehet nézni, megállítani, együtt játszani vele. Ha kérdésed van, vagy csak meg akarod mutatni nekünk, hogy mennyit fejlődtél, feltölthetsz egy videót a leckével kapcsolatosan, amit aztán megnézünk és egy másik videóban válaszolunk. Nem egészen ugyanaz, mint személyesen, de nagyon közel van hozzá.
Azt hiszem, az egyik dolog, amit élvezek benne, az hogy látom a tanítványaimat fejlődni és önbizalmat szerezni. Tanulóként pedig egy remek áttekintést kaphatsz a haladásról. Megnézheted az első videódat hónapokkal később, és láthatod, hogy valóban feljődtél, ami meglehetősen izgalmas.

Craig: Teljsen odavagyok a tanítványainktól. Ahogy Sarah is mondta, az egészet ez a videós társalgás teszi egyedivé. Bárcsak lett volna hasonló dokumentációm az saját zenei feljődésemről és lett volna valaki, akivel beszélgethettem volna az ukulelés kérdésekről!

- Van különbség, amikor együtt vagy amikor külön tanítotok?

Sarah: A legtöbbször külön tanítunk, de az óráink a tanítási módszerük miatt illeszkednek egymáshoz. Mivel sokat tanítunk, sokat gondolkodunnk azon is, hogy hogyan egyeztessük össze a tananyagunkat.
Ha együtt tanítunk, az egyikünk vezeti az órát, a másikunk pedig segít az csoportban. De amikor hangszerelést és duetteket tanítunk, mindketten egy-egy szólamra koncentrálunk. Ez eléggé egyedi, mivel nem sok tanárpáros létezik.

Craig: Mindig is szerettem azokat a csoportokat, ahol több tanár tanított. Azt szoktuk mondani a tanítványainknak, hogy sosem fognak mindnet megtanulni egyetlen tanártól. Mindenkinek különböző a stílusa, a tapasztalata és a személyisége, így több tanár többféle nézőpontot tudja megmutatni ugyanazt.

- Mindkettőtöknek több ukuleléje is van, van olyan, amit különösen kedveltek?

Sarah: 2014 óta Kanile'a-kon játszunk. Nemcsak a hangjukat szeretjük, de azt is, amit a cég tesz a környezetért. A Kanile’a egy nonprofit szervezetet is fenntart, aminek "Reforest Hawai’i" a neve: minden elkészített koafa ukulele után ültetnek egy koafát. Ezeket azonban később sem vágják ki hangszerfának, hanem a Nagy Sziget egy részét erdősítik velük újra a jövő generációi számára. Joe Souza (a Kanile'a egyik tulajonosa) folyton innovál, mindig nyitott az új ötletekre, és mindig keresi a módot, hogy pozitívan hasson a környezetre.
A mostani egyedi darabjainkat 2015-ben kaptunk nészajándékba. Imádjuk a ezt a kettőt, és valóban a mi egyedi hangolásunkat figyelembe véve építették őket: az egyik egy hagyományos hangolású, a másik pedig DGBE, de magas D-vel, tenor menzúrahosszra. Ezzel a hangolással nagyobb mélységet és jobb harmóniát tudunk elérni. Az egyedi húrjainkat pedig a GHS Strings gyártja.

- Sarah, jó pár ukulelepántot is lehet venni a honlapotokon, jól láttam, hogy magad varrod őket? Ez a jelmeztervezői múltadból jön?

Sarah: Igen, én magam készítem őket! Szeretek varrni, mindig is szerettem. A végzettségem szerint szabásminta-készítő vagyok, és sok ruhámat magam varrtam, bár mostanában nincs már időm rá. Amikor Craiggel eladható dolgok után kutattunk, rájöttem, hogy hiányzik a varrás, és nem találtam stílusos ukulelepántokat sem. A gitárosoknak sokkal több választási lehetőségük van, de az ukuleléhez kevésbé széleset és kisebbet akartam. Ezért aztán csináltam magamnak egyet, és miután annyian kérdezték, hogy honnan szereztem, hogy elkezdtem varrni őket.
Általában éjjel varrok, egy-két órát lefekvés előtt. Egyrészt jó levezetés, másrészt pedig énektechnikákat gyakorolni és dalszövegeket tanulni is remekül lehet közben!

- És mostanában min dolgoztok?

Sarah: Most egy ünnepi lemez előkészületei folyank, amit a tervek szerint 2019 novemberében adnunk ki. Ezt már nagyon régóta kérték tőlünk, és végre volt időnk megcsinálni. Szeptemberben lehet majd előrendelni, de addig fel kell vennünk néhány számot, hogy a vásárlóknak legyen némi fogalmuk arról, hogy milyen lesz a lemez.

Craig: És egy nagy új saját album is folyamatban van, amihez írjuk a számokat - rengeteg dolgunk van!

- Néhány bölcs gondolat, amit megosztanátok?

Sarah: Az életem sok tekintetben kört zárt be: amikor kicsi voltam, zenész akartam lenni. Aztán abbahagytam, hogy továbbtanuljak, és nem is tűnt fel, hogy mennyire hiányzik, amíg el nem mentem arra az ukulelejamre 2006-ban. Most, hihetetlen módon, nemcsak zenész vagyok, hanem a férjemet is a zene által találtam meg. Együtt járjuk be a világot, és annyi mindent megtapasztalhatunk az édes kis ukulele által. Sose add fel az álmaidat - nem tudhatod, mikor kapsz egy második esélyt. Hálás vagyok, és addig fogom megosztani a zenét másokkal, amíg csak tehetem.

Craig: A zenének hatalma van. Az aprócska ukulelének legalább akkora. A világot járva láttam, hogy az ukulele a remény jelképévé vált. Kivezetett embereket a reménytelenségből. Fiatalt és időset egyaránt megihlet és közben összeköt generációkat. Visszahozta a zenét a nappalikba. Emberek milióit köti össze szerte a világon, akik mind meg akarják osztani az örömüket és a dalukat. Jobb emberré tett engem és elvezetett a feleségemhez. Éljen az ukulele!


Az ukulele.hu-n minden blogbejegyzés (az írott szövegen kívül ideértve a képeket, videókat) szerzői jogi védelem alá tartozik, ezért a blogbejegyzések többszörözése, terjesztése, másolása, átdolgozása és bármilyen egyéb felhasználása kizárólag a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges. A blogbejegyzések internetes címének (linkjének) közösségi oldalakon vagy más honlapokon történő megosztására ez a korlátozás nem vonatkozik, sőt megköszönjük, ha a bejegyzés linkjének terjesztésével az ukulelézést népszerűsíted:
https://www.ukulele.hu/blog/craig-chee-sarah-maisel-interju

További olvasnivalók:

Gáll Tamás .:. 2012-06-16
Imádok nyársalni és grillezni, annyit tudok beszélni a kajákról, hogy akár indíthattam volna gasztroblogot is. Hogy mégis miért nem indítottam? Azért, mert nem értek sajnos a sütéshez és a főzéshez (hiába néztem annyit a Spektrumon Lloyd főzőműsorát). Sajnos...
Elolvasom a teljes bejegyzést!
Gáll Tamás .:. 2011-05-14
Ha a tokkérdést már megoldottuk, akkor elmondhatjuk, hogy nem volt soha ilyen jó dolgunk. (Illés után szabadon.) Nemcsak azzal kapcsolatban kapok leveleket, hogy vajon milyen ukulelét (és hol) lehet beszerezni, hanem afelől is gyakran érdeklődnek, milyen tokot érdemes venni. Erre - szerintem - egyértelmű a válas...
Elolvasom a teljes bejegyzést!
Gáll Tamás .:. 2018-09-07
A kezdőknek szóló bejegyzéssorozatunk mostani részében az A-mollt tanuljuk meg. Az A-moll a C-dúrhoz hasonlóan nem nehéz akkord, lejátszani és megjegyezni is könnyű. Ahogy minden akkornak, az A-mollnak is több lefogási módja létezik, mi most a legegyszerűbbet tanuljuk meg, melynek a jelöl&e...
Elolvasom a teljes bejegyzést!
Gáll Tamás .:. 2018-09-01
Ki ne emlékezne a kilencvenes évek elejéről a Lambadára? Boldog-boldogtalan riszált erre a jó kis dalra, ami a mai "korszakos slágerektől" abban különbözik, hogy az még zene volt, nem úgy, mint a mai, zenének nehezen nevezhető kreálmányok (ld. gengnemsztájl és t&a...
Elolvasom a teljes bejegyzést!